8+1 jele annak, hogy készen állsz az anyaságra

Távol álljunk attól, hogy egy pár pontos lista alapján hozzuk meg a döntést, vajon elérkezett-e az idő az anyai szerep megélésére. Bizonyára nincs olyan felsorolás, amelynek ha megfelelünk, az a valódi és biztos jele annak, hogy most jött el az ideje az édesanyává válásnak. Az élet ennél sokkal színesebb és változatosabb, s ebben a témában nincs értelme ellenőrző lista szerűen értékelni magunkat.

 

A következő pár pont azonban irányt mutathat nekünk, s mindenképpen legalább elgondolkodtathat bennünket arról, hogy készen állunk-e arra, hogy édesanyájává váljunk.

Tekintsünk hát a következő bekezdésekre inkább mint gondolatébresztő, picit akár önvizsgálati kiindulópontra, mintsem a nagy igazságra, vagy teljesértékű meghatározásra.

 

1. Hajlandó vagy áldozatokat hozni valamiért, vagy valakiért magadon kívül.
Onnantól kezdve, hogy megérkezik hozzánk egy kis lélek, bizony már nem mindig mi leszünk az elsők, avagy az életünk főszereplői. Hisz ő tőlünk függ, az elején szinte mindenben.
Készen állok-e arra, hogy egyet hátra lépjek az életem színpadán, ha kell? Hogy a saját igényeim, ha ugyan nem is mindig, de az elején azért sűrűn másodlagosak legyenek?
Vagy szükségem van még egy olyan időszakra, ahol főként magamra koncentrálhatok? Akár, hogy elérjek még valamit, vagy, hogy fejlődjek még egy-két saját belső elakadásomban.
Mindegyik helyénvaló, csak fontos, hogy lássuk, hol járunk éppen.

2. Képes vagy kifejezni a szereteted.
Első pillantásra, úgy tűnhet, nincs is miért gondolkodni ezen, hisz természetes, hogy ki tudom mutatni a szeretetem.
De ha mélyebben belegondolunk… őszintén, mennyire tudjuk kifejezni a szeretetünket a másik iránt?
Volt már úgy, hogy megbántottak? Hogy valaki csúnyán rászedett? Vagy akár gyermekkorban valami annyira fájt, hogy a mai napig sokszor feljön rossz emlékként?
Mindannyiunk életében vannak ilyenek. Ezek a régi sérülések, arra késztetnek bennünket, hogy barikádokat húzzunk magunk köré, amik védenek az újabb sérüléstől. S bizony, ha nem vigyázunk, ezek idővel falakká, akár erődítményekké tudnak átalakulni. Egy falon keresztül viszont nem csak a bemenetel, de a kimenetel is nehézkes.
Ijesztő a belső lágy részeinket kimutatni, de csak akkor tudjuk a szeretetet valóban adni és fogadni, ha ezt meg merjük tenni, s nem attól tesszük függővé a szeretetünket, hogy a másik már lépett-e felénk. A gyermekünknek pedig feltétel nélküli szeretetre lesz szüksége tőlünk. Ezért érdemes gyakoroljuk a sebezhetőség erényét.

3. Jó a kapcsolatod a szüleiddel, de legalább is elfogadod őket úgy, ahogy vannak.
No, ez egy trükkös pont! Itt nem arra gondolok, hogy sülve-főve, filmbeillő boldog többgenerációs családként kéne működjünk és mindennel egyet kell értsünk. Hanem arra, hogy tartsuk tiszteletben és fogadjuk el, ha a szüleink máshogyan működnek.
Édesanyánk és édesapánk jelképezik a gyökereinket ezen a földön. Az ő személyükön és példájukon keresztül vagyunk kapcsolatban a férfi és a női minőségekkel, energiákkal. Ha bármelyiket elutasítjuk, ellenállunk neki, azt a minőséget csak féllábasan tudjuk majd működtetni a saját életünkben.
Ezért akkor nyújthatunk mi is teljesértékű támaszt a gyermekünk számára, ha a mi gyökereinkkel egészséges a kapcsolatunk.
Ismétlem, itt az elfogadáson van a hangsúly. Attól mi még járhatjuk az utunkat úgy, ahogy mi szeretnénk. Vigyük tovább a jót, amivel egyet értünk, s csináljuk másként, amiről mi másként gondolkodunk! Mindeközben hagyjuk meg a szüleinknek, hogy ők meg úgy vélekedjenek és cselekedjenek, ahogy ők látják jónak.

4. Tudd, hogyan vigyázz saját magadra!
Egy kisgyermek akkor érzi igazán biztonságban és jól magát, ha az édesanyja és édesapja jól vannak. Érzi minden rezdülésünket, szavak nélkül is leolvassa, hogy vagyunk belül. Így azzal tudunk neki a legtöbbet adni, ha tudjuk, mi hogyan legyünk testileg és lelkileg is egyensúlyban.

5. Szereted magad…, vagy legalább is dolgozol ezen.
Lehet, hogy közhelynek hangzik… de valóban csak annyira tudunk mást szeretni, amennyire magunkat is képesek vagyunk értékelni és szeretni.
Hisz, ha magam felé állandóan kritikus és leértékelő gondolataim vannak, miért gondolkodnék másról másként?
Viszont, ha magamban meglátom a jót és a szépet, könnyebben látom ezt meg másban, és ki is tudom ezt számra fejezni.

6. Van egy támogató rendszer körülötted.
Legyen az akármilyen is, vagy ha esetleg még nincs, készen állsz ezt létrehozni.

7. Nyitott vagy a tanulásra, változásra, fejlődésre.
Az anyaság az bizony egy olyan vonat, ami ha egyszer elindul, nem áll meg. S olyan utakra visz minket, amire nem számítottunk, sőt akár még olyanokra is, amiken nem is szándékoztunk járni.
Bármennyire is szeretnénk mindent az ellenőrzésünk alatt tartani a gyerkőcnevelésnél, ez bizonyára nem fog menni. 🙂 Ezért nagy jól jön, ha rugalmasak vagyunk, s megbarátkozunk a folyamatos változások és átalakulások gondolatával.

8. Tudsz felelősséget vállalni.
Mikor valaki édesanyájává válunk, visszavonhatatlanul is hatással leszünk az egész életére. Minden szavunk, döntésünk és tettünk kihatással lesz rá és arra, ahogyan cseperedik, s végül milyen emberré nő fel.
Huuh… ez így hatalmas falatnak, és talán túl ijesztőnek is tűnik!
Nyugalom, mindannyian követünk el hibákat, s ez így jól is van. A gyerkőc, aki hozzánk érkezik, minket választ, s arra van szüksége, amit mi adni tudunk számára. A lényeg, hogy tanuljunk meg felelősséget vállalnia kimondott szavunkért és a tetteinkért, s nyújtsuk ami tőlünk telik. Az pont elégséges! 🙂

+1 Valami belül a szívedben azt mondja, hogy gyermeket szeretnél. (Még akkor is, ha ez a gondolat nagyon-nagyon ijesztő.)
Ugyan ez a végére maradt, de talán innen indul ki minden. Van, hogy a sok-sok racionális érv ellentmond a gyermekvállalásnak, de ha legbelül ez a vágy meg van, ennek olyan ereje van, hogy az összes többi „körülményt” át fogod/fogjátok tudni alakítani úgy, hogy minden készen álljon a pici érkezésére.