Viki még 2017. végén jött hozzám tanfolyamra, hogy megtanulja az AVIVA Módszert.
Jelezte, azért szeretné megtanulni a tornát, mert pajzsmirigy alulműködése van, amiért megritkult a haja, a szemöldöke, sokszor fáradt és ingerült volt.
A várandósság előtt nagyon fájdalmas volt a menstruációja, de szerencsére rendszeres.
Így a görcsök elmulasztásában és abban is várta a torna támogatását, hogy a mensije újra szabályos legyen, mert ez akkorra még nem állt vissza a szülést követően, a szoptatás alatt.
Így december 9-én már együtt gyakoroltuk az AVIVA mozdulatokat a tanfolyamon. Majd heti rendszerességgel folytattuk a közös tornát a gyakorlóórákon.
Ciklusa hamarosan kezdett rendeződni. A mensi már nem olyan görcsösen jelentkezett, mint korábban.
Közben megérkezett a vágy, és elérkezett az idő, hogy Manónak kistesója legyen. Ekkor már babáért folytattuk tovább a tornázást. Vikivel sokszor beszélgettünk órák után, így mindig meg tudtuk vitatni, hogy éppen mire lenne érdemes külön figyelmet fordítani, vagy akár módosítani a torna végzésében. Nemrégiben kaptam is az örömhírt, amit Viki saját szavain keresztül olvashattok:
„Szia Kitti! Tegnap megkaptuk a genetikai vizsgálat eredményét, szerencsére alacsony kockázatúnak “bizonyultam”, nagyon örülünk. Azt mondták, elég nagy az esélye annak, hogy kislány lesz a babánk, akit még Magzinak hívunk, ameddig nem derül ki egészen biztosan a neme, valamint a neve.
Magzi ma 13 hetes, 4 napos, úgyhogy most már publikus, bátran büszkélkedünk vele.
Ha még aktuális, szívesen veszem, ha írásodban közzéteszel minket is. Nagyon szépen köszönöm az edzéseket és az odafigyelést, empátiát!
Kellemes, szép nyarat kívánunk Neked!
Viki, Manó és Magzi”
Remélem további lendületet és kitartást nyújt számotokra is ez a szép történet!
Ölelés,
Kitti