Bár az orvostudomány nem képvisel egységes álláspontot a túlsavasodással kapcsolatban, de az könnyen belátható, hogy a szervezet homeosztázisának (belső környezetének dinamikus egyensúlya) már egészen kismértékű felborulása is komoly következményekkel jár. Az elsavasodás tehető felelőssé a bőr, a köröm és a haj korai öregedéséért, és számos egészségügyi probléma megjelenéséért is, például különféle bőrbetegségekért, bélrendszeri vagy hormonális problémákért, a szív- és keringési rendszer zavaraiért. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezeket a megbetegedéseket csak és kizárólag a túlsavasodás okozza.
A test különböző folyadékainak optimális pH-értéke van, melyet a szervezet igyekszik folyamatosan fenntartani. Savas pH-jú a gyomornedv, a hüvelyváladék és a vizelet, lúgos a hasnyálmirigy, az epe- és gerincvelőfolyadék, míg a nyál, a vér és a sperma semleges.
A vérplazma pH-ja viszonylag szűk értékek, 7.38-7.42 érték között mondható normálisnak. A sav-bázis egyensúly rendellenességei az acidózis és az alkalózis, melyek önmagukban nem számítanak betegségnek, de a tünetekből a szervezet egészét érintő rendellenességekre lehet következtetni. Acidózis során a vérben túl sok sav vagy túl kevés lúg van jelen, így az érték a semlegesből vagy enyhén lúgosból a savasság irányába tolódik el, míg alkalózis esetében a vér kémhatása 7,45 fölé emelkedik. A 7,7 fölötti érték már rendszerint halálos.
Nem is olyan könnyű a védelem
A felborult egyensúly elhárítására a szervezet különféle „trükköket vet be”. Egyik lehetőség a széndioxid-kibocsátás a légzésen keresztül. Ha a vér pH-értéke megnő, a szervezet először a légzés sebességének és mélységének változtatásával reagál. A vesék is képesek befolyásolni a kiürített savak és lúgok mennyiségét, az eredmény viszont jóval lassabb, mint amire a tüdők működése képes, így a kompenzáció több napba is beletelik. A puffer-rendszert más néven tompító rendszernek is nevezik, ugyanis szintén hatékony védelmet jelent a hirtelen savanyodás vagy lúgosodás ellen. A kémiai pufferoldatok olyan kétkomponensű rendszert alkotnak, amelyek egyszerre egy gyenge savat és egy gyenge bázist is tartalmaznak. Képesek nagy mennyiségű savat és bázist is befogadni anélkül, hogy kémhatásuk jelentősen megváltozna.
A felborult sav-bázis egyensúlyt különféle anyagcsere-betegségeken kívül számos külső tényező is képes befolyásolni. A nem megfelelő életmód – a mozgásszegény életmód, az ülőmunka dominanciája, a distressz, vagyis a „rossz stressz”, a dohányzás vagy a mértéktelen alkoholfogyasztás – kardinális problémát jelent. Ehhez társulnak továbbá a táplálkozás kiegyensúlyozatlanságai, mint például a fehérliszt, a cukor, a húsféleségek vagy a feldolgozott élelmiszerek túlzásba vitt fogyasztása.
Az vagy, amit megeszel
A közismert mondást az orvostudomány megalapítójának tartott Hippokratésznak tulajdonítják, aki az európai kultúrában elsőként hangsúlyozta a táplálkozásunk egészségre gyakorolt hatását.
Az ételeket háromféle csoportba sorolhatjuk: savképzők, bázisképzők vagy semlegesek. Savat képeznek a különféle húsok, a hüvelyesek, a fehér liszttel és fehér cukorral készült élelmiszerek, a tejtermékek, az alkohol vagy a kávé. Bázisképzők, vagyis a túlsavasodást ellensúlyozó élelmiszerek a zöldségfélék, mint a káposztafélék, a burgonya, a gyökérzöldségek, az uborka, a tök, a cékla, a répa, a hüvelyesek közül a zöldbab, gabonafélék közül a köles, az érett állapotban szüretelt gyümölcsök, a csírák, a búzakorpa, magvak közül pedig a mogyoró, a mandula és a lenmag. Semlegesnek számít – vagyis nem tolja el sem savas, sem lúgos irányba a szervezet pH-ját – a víz, és a hidegen sajtolt olajak.