Van remény PCOS, IR és PM alulműködés esetén is!
Szeretném veletek megosztani, egy kedves tanítványom gyönyörű történetét. A leendő anyuka korábban policisztás ovárium szindrómával, inzulinrezisztenciával és pajzsmirigy alulműködéssel is küzdött, most pedig várandós kismama!
Öt éve vagyok PCOS és IR-es, 3 éve PM alulműködéses. 2016 őszén több hónapnyi próbálkozás után kerestem fel az orvosom, és tájékozódtam a mesterséges lehetőségekről. Mivel petefészekcisztám is régóta volt, megbeszéltük, hogy ha egy hónap múlva is ott van, megműt. Az elmúlt 10 évben ezt 2X már megúsztam, de most valahogy éreztem, ez most nem lesz elég. És a beavatkozásokkal is úgy voltam, hogy nem…. Még aznap délután rákerestem az Aviva Módszerre, és hogy mikor lesz legközelebb tanfolyam. (Érdekes, a módszerről szintén öt éve tudok, de eddig sosem próbáltam.) Már rögtön másnap is lett volna egy, de én valamiért mégis SZ. Kittit választottam. Talán a fényképe és a kisugárzása miatt, attól függetlenül, hogy a honlapján (akkor még) kevesebb infót találtam. És nagyon nem bántam meg. 🙂 Egy életvidám és rettenetesen elkötelezett lányt ismertem meg, akin látszik, hogy mindene ez a módszer és a nőiséggel kapcsolatos tudás átadása. Nem is tudom, hogy volt lelki erőm, de tényleg hetente 3 X csináltam, az egyéb gyakorlatokat a köztes napokon, ahogy Kitti javasolta. Nagyon el akartam tüntetni a cisztát.
A zene még a férjemnek is tetszett és otthon elneveztem “termékenységi táncnak”, mert kívülről nézve mégiscsak vicces volt.
Nos, a cisztám ugyan nem tűnt el azóta sem, de alig 1,5 hónapja tornáztam, amikor pozitív lett a tesztem. Szinte hihetetlen, mert ez 1 (azaz EGY !!!! hónapnyi) tornát jelentett, ha a fogantatást nézzük.
Emlékszem a könyvet a sikersztorik elolvasásával kezdtem, bár tényleg rengeteg volt a pozitív tapasztalat, azt mégsem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt majd én is ilyesmiről számoljak be.
Ugyan az AVIVA tornán kívül talán még 1-2 dolog hozzájárult – nem fizikai szinten – a sikerhez, de azt hiszem, a torna nélkül nem itt tartanék, mindezt úgy, hogy addigra szinte mindent kipróbáltunk.
Köszönet a módszerért és Kittinek! 🙂
Egy 29. hétben járó kismama